Ha a háza, lakása jól szigetelt (vagy lesz a felújítás után), légtömör (és így is beépített) nyílászárókkal, akkor a hővisszanyerős rendszernek sokkal több értelme van.

Ha nem jól szigetelt és nem légtömör házban él, először a szigetelésre, fűtési rendszer korszerűsítésre, nyílászárók cseréjére költenék.

A másik szempont az ár: számos megkeresésünk volt, ahol ezt a kérdést átnéztük az ügyfelünkkel. Hiába szeretne valaki a legjobb rendszert, bizony annak ára van. Kis-közepes lakásoknál (100m2-ig) a hővisszanyerős rendszer fajlagosan még kicsit drágább is, mint a nagyobbaknál. A két rendszer között árban 1-1,5mFt különbség biztosan lesz.

Mindkét szellőztetési megoldás lehet hatékony, ha jól van megtervezve és megvalósítva.
A páraszabályozott rendszernél nincs hőcsere és szűrés, de a folyamatos, páraszabályozott szellőztetés miatt jóval hatékonyabb és olcsóbb, mint az ablaknyitás. Olcsóbb a teljes rendszer, olcsóbb a gép.
A hőcserélős rendszernél van hatékony hőcsere (sokkal olcsóbb a fűtés), van szűrés (por és pollenszűrés, aktív szenes füstszűrés), a befújt levegő jó minőségű, a rendszer hatékonyabb, jobban szabályozható. De drágább.

Előírások: mindkét rendszer elfogadott (lesz).

Tapasztalat: ma új és nagy mértékű felújítással járó építkezéseknél a hővisszanyerős rendszert betervezik mind költségvetés, mind energetika szemponjából, mert időtálló, értéknövelő, kényelmes, és sokkal többet tud, mint a páraszabályozott központi elszíváson alapuló rendszer. Ez utóbbit inkább lakások, kisebb családi házak szellőztetésének utólagos megoldásához használjuk legtöbbször.

Nyilván nagyon sok feltételt kell ehhez megismerni és összevetni két megoldás előnyeit és hátrányait.

A decentralizált gépek feladata egy helyiség hatékony szellőztetése, szűrt levegővel, hőcserével. Előnye a jóval egyszerűbb kiépíthetőség, hátránya a hanghatás, fajlagosan nagyobb költségek (szűrők, üzemeltetés) stb.

Ha új házban szeretne közel hasonló minőségű szellőztetést, a decentralizált mindig alul fog maradni árban, tudásban. Mert nem erre találták ki. Inkább építse ki a csőhálózatot, és gyűjtsön a központi gépre. Nem lehet hallani, van teljesítménytartaléka, hatékonyabb szűrés, a teljes ház hatékonyan szellőztethető stb-stb.

Felújításnál szintén a fentiek érvényesek. Ha azonban csak egy-két helyiséggel van probléma, akkor legyen decentralizált.

De ezekből is van többféle (nézze meg a vonatkozó oldalunkon), itt most főleg a hőcserélős és nem hőtárolós, irányváltós gépekről beszélünk.

Ezekből a gépekből számos kereskedőnél, webshopban lehet vásárolni. De "cipőt a cipőboltból" elv alapján szaktanácsot nagyon ritkán lehet kapni, maximum a prospektusokban leírtakat mondják el.

Itt sincsenek nagy csodák. Mi sok gépet építettünk be, innen a sok tapasztalat. Sok részletet talál az ezzel foglalkozó oldalunkon.

A két fő típus a hőcserélés elve alapján: hőcserélőt tartalmaz (két ventilátor, hőcserélő, elektronika), valamint hőtároló kerámiabetétes (egy, váltakozó irányú axiális ventilátor).

Mire figyeljen? A hőtárolós gépet párosával kell beépíteni, minimum kettőt, hogy amikor egy egyik szív, a másik befújjon. Ezt a gépet nem szabad fürdőbe, WC-be beépíteni ( a gyártók sem javasolják). A gépeket össze kell vezérelni, az olcsóbbaknál ez kábelezést jelent. Ha nem egy helyiségbe kerül a két gép, akkor az ajtó alatt rés szükséges.

Szélnyomás: sokszor elfelejtik. Ezekben a gépekben kis teljesítményű ventilátorok vannak (kivéve néhány komoly gyártót, pl. Zehnder). Ha a falnak fúj a szél, befújhatja a levegőt még akkor is, amikor kifúj(na). A radiális kisventilátorokkal szerelt gépeket érdemes választani.

Kondenzvíz: a gépek többségében keletkezik kondenzvíz, amit kifelé lejtetett beépítéssel a falon kívül vezetnek ki. Ez részben fagyásveszélyt is jelent, részben a falon kívül jégcsap keletkezhet. Az entalpiás hőcserélős gépek ezt kiküszöbülik.

Ár/érték: igaz itt is, hogy a drágább jobb, sokszor sokkal jobb. Ha csendes, minőségi gépet keres, azokat nem találja meg 80-100eFt-ért.

Vannak olyan komolyabb gépek, amikkel igen. Adott esetben egy kisebb garzont, appartmant el lehet látni egy géppel, ahol a befúvást és elszívást át lehet csövezni (fala vésve vagy falon kívül) másik heliségekbe.

De tudni kell a határokat. Ezek a gépek általában max 60m3/h teljesítményt tudnak, csövezés nélkül. Kis lakásokban, rövid csövezésekkel lehetséges 1 v 2 szobát, illetve 1 v 2 elszívandó helyiséget (konyha, fürdő) szellőztetni. Sok feltétel kedvező együtállása esetén jó kompromisszum lehet egy központi rendszerrel szemben.

Lényeg, hogy sokkal alaposabb tervezést igényel, de nem lehetetlen.

Gyakori megoldás, hogy a fürdőben van a gép, és a befúvás őt van csövezve a közeli szobába.

Fontos: arra nem javasolt alkalmazni, hogy egyik szobába befúj, a másikból elszív. Alapelv: szobába befújunk, vizse helyiségből elszívunk.

Természetesen igen. A hővisszanyerős szellőztetés kiegyelített légcserét jelent, de alapban a szagelszívó 300-400-500 m3/h levegőigényét nem tudja biztosani.

A szagelszívó kétféle lehet a levegőigény szempontjából: belső keringtetésű berendezés (de ami valóban erre van tervezve, és ezek magasabb áron elérhetők), vagy házon kívülre kivezett változat (ennek viszont a levegőutánpótlását meg kell oldani).

A kivezetett szagelszívók levegő utánpótlásának fő módjai: legközelebbi ablak résre nyitása (legolcsóbb, legegyszerűbb), fali légbevezető légtömör zsaluval (kézi vagy motoros változatban, akár elektromos előfűtéssel).

Néhány szellőzőgép típus lehetőséget ad arra, hogy amikor beapcsolják a szegelszívót, a szellőzési elszívást lekapcsolja és maximumra kapcsolja a befúvást, így adva plusz levegőt a házba az elszíváshoz. Nagyon tirkán alkalmazott megoldás.

Fontos, hogy milyen külső egységet használ a szagelszívó kivezetéshez! Sokan egyszerű gravitációs rácsot tesznek fel. Nem légtömör! Igazán jó megoldás egy olyan eszköz, ami tömören le tud zárni. pl. a NABER flow GTS 150. 

Lehet, de zárt égésterű, azaz az égési levegőt házon kívülről közvetlenül kell megoldani.

A gépek egy része (pl. Zehnder) elektronikája tartalmaz un. kandalló üzemmódot, amely nem engedi a kiegyenlített szellőztetést "felborulni".

Gyakran használt kandalló esetében még entalpiás hőcserélőjű gépnél is indokolt az elektromos fagymentesítő beépítése.

Bizonyos esetekben már Magyarországon is kérhetik, hogy a kandalló használata legye "összereteszelve" a szellőzéssel, azaz ha használatban van a kandalló, a szellőzés kapcsoljon ki. Ezt általában kéménybe épített füstérzékelővel oldják meg.

Igen. A legegyszerűbb megoldás aktív szenes szűrők alkalmazása a friss levegő ágában. Ezt vagy egy külön előszűrő doboz szükséges, vagy több gyártó a gépbe helyezett friss levegős szűrőből gyárt aktív szenes változatot is.

Ezt akkor kell használni, amikor a füst jelenik meg a friss levegő beszívási pontjánál. Általáéban télen fűtési szezonban, vagy ritkábban nyáron, ha a szomszéd sokat éget, vagy piknikezik.

Társasházaknál eőfordulhat a dohányfüst szűrés igénye, szintén az akítvszenes szűrőt javasoljuk beépíteni és használni.

Határozottan NEM!

A levegő szigetelőanyag. A légfűtés vagy légfűtés nem lakossági kategória.

Egy hővisszanyerős rendszer "visszanyer" a meglévő hőből (télen), és hidegből (nyáron), de soha NEM FŰT ÉS NEM HŰT!

Vannak eszközök, amelyekkel lehetséges a friss levegőt és a befújt levegőt is "kondicionálni", más szóval "temperálni", de a szellőző levegő mennyisége nagyon-nagyon kevés ahhoz, hogy ezzel jelentős fűtési vagy hűtési energiát lehessen bevinni. Vannak olyan passzívházak, ahol megpróbálják csak levegővel megoldani a fűtési igényt, több-kevesebb sikerrel.

A nyári üzemben azonban még kevésbé mondható, hogy külső eszköz nélkül a hűtési feladat csak szellőzéssel megoldható lenne.

Egy jól méretezett, megtervezett folyadékos geotermikus hőcserélő több feladatot is ellát:

• télen fagymentesíti a friss levegőt, nem lesz szükség elektromos fagymentesítésre
• nyáron előhűti és friss, meleg levegőt, sőt ha megfelelően hideg a víz, párát is von ki belőle, így a gépbe érkező friss levegő hűs és kisebb páratartalmú lesz.
• a benne lévő szűrő - ami a hőcserélőt hivatott védeni - kiváló előszűrőként működik, így óvja a gép gári szűrőit is.

Ehhez persze megfelelő minőségű folyadékra van szükség. A "geotermikus" kifejezés arra utal, hogy a föld hőtartalmát vezeti be a hőcserélőbe, legtöbbször egy földkollektor vagy földszonda, rikább esetben fúrt kút vize segítségével.

A hőcserélők másik nagy típusa az, amikor konkrétan NA160-NA200 mm-es csövek vannak a földben 1.5-2.0 m mélyen lefektetve, 30-50m hosszan, és a kert egy árnyékos, jó levegőjű részén szívja be a friss levegőt. Mire elér a géphez, szintén felveszi a föld hőjét (vagy hidegjét). Ezt ritkán alkalmazzuk, az éves takarítási igény, a nehezebb kiépítés, valamint a beszívó ventilátor jelentős többletterhelése miatt.

További részletekért látogasson el a geotermikus hőcserélővel foglalkozó oldalunkra.

Erre nagyon egyszerű válaszokat igyekszünk most adni, és a szellőzés/szellőztetés területére koncentráva.
Tegyük fel, hogy a magas páratartalom nem épületszerkezeti hibák, beázás, felvizesedés miatt van, hanem az életvitelszerű használat következménye.

• ha nincs szellőzőrendszere, bármelyik változatot kiépíti, nagy eséllyel megoldódik a gondja (százaknál láttuk ezt).
• ha hővisszanyerős rendszere van és entalpiás hőcserélővel szerelt gépe: valószínűleg hatékony a páraátvitel a hőcserélőben, ezért javasolt kicserélni télre normál hőcserélőre, amely nem engedi az elszívott levegő páratartalmát visszajutni a lakásba. Esetleg kezdheti azzal, hogy magasabb fokozaton járatja a gépet.
  
• ha normál hőcserélős gépe van és így is magas, akkor ellenőrizze a szűrőket (a piszkos szűrő jelentősen csökkenti a légcserét), vagy növelje a szellőztetés mértékét (kapcsolja magasabb fokozatra)
• használjon helyi párátlanítást.

Persze a részletes információk ismeretében lehet igazán megmondani, mit lehet tenni.

Egyre gyakoribb kérdés, valós probléma sok háznál, lakásnál. A belső levegő "komfortjának" két fő jellemzője a hőmérséklet és a páratartalom. Hiába van "hűvösebb", ha magas a páratartalom, fülledtnek érezzük, akár még kicsit izzadunk is. Bent, a hűvösben. Ha pedig magas a páratartalom, a felülethűtés automatika kikapcsol a kicsapódásveszély miatt.

A megoldás: ki kell venni a párát a levegőből, csökkenteni a friss levegő páratartalmát - vagy mindkettőt egyszerre.

Nehéz a kérdést úgy megválaszolni, hogy a hűtésről nem beszélünk, ezért röviden kell érinteni ezt is.

A klímát ismerjük: nyáron több száz m³ levegőt átkeringet magán, lehűti és párátlanítja a belső levegőt. Erre önmagában a szellőzési rendszer nem képes, nem is ez a feladata.

Hogyan vegyük ki a párát a levegőből?

• helyi párátlanítás hordozható párátlanítóval
• a lakásban, házban egy klíma (pl. nappaliban, vagy emeleti lépcsőfordulóban) megoldja a párátlanítást (közben hűt is),

Egyre nagyobb a szakirodalma a kérdésnek, ajánlok is egy cikket, ami errőt szól. Ha ezt elolvassa, nagyon sokat megtud a kérdésről és a lehetséges válaszokról.

Induljunk ki abból, hogy központi hővisszanyerős rendszere van. A folyamatos, szabályozott légcsere télen alapban csökkenti a páratartalmat, hiszen a kinti levegő mindig "szárazabb", mint a benti.

Ha normál (nem entalpiás) hőcserélővel szerelt gépe van, a száraz belső levegő télen gyakori jelenség. Amit tehet, hogy alacsonyabb fokozatra kapcsolja a gépét, vagy helyi párásítást alkalmaz.

Ha entalpiás hőcserélővel szerelt gépe van és mégis alacsony a páratartalom, van egy jó hírem: ha normál hőcserélős gépe lenne, még kisebb lenne! No, de komolyan: nem termel annyi párát a háztartás, hogy vissza tudna nyerni eleget a hőcserélője. Vagy nagy a ház légtere, kevesen lakják stb. A megoldás a párásítás itt is: vagy helyileg (olcsóbb), vagy központilag (drágább).

Különleges igényű helyekre (múzeumok, tisztaterek stb.), ahol pontos hőmérsékletet és páratartalmat kell tartani, vannak komoly értékű, nagy teljesítményű párásítók. Családi házas környezetben ez jóval ritkább igény, de léteznek különböző technológiájú párásítók, amelyeket mi jelenleg is vizsgálunk és tesztelünk.

Ez szépen hangzik. A prospektusok sokszor kitérnek arra, hogy a nyári hűvős éjszakai levegővel majd visszahűtjük a lakást a bypass (megkerülőág) segítségével.

A tapasztalat az, hogy ez csak részben igaz. Igaz az, hogy ha megfelelő környezeti viszonyok vannak, a kinti levegő alacsonyabb, mint a benttőrl elszívott, akkor a bypass segítségével a hőcserélést ki lehet kerülni, a benti levegpő nem melegíti fel a kintit, hanem szűrés után közvetelnül bejut a házba. De a hűtéshez más fogalom társul: azt várjuk ilyenkor, hogy a pl. 20 fokos levegő éjszaka 8 óra alatt lehűti a napközben 25-27 fokosra felmelegedett falakat, födémet, bútorokat, és a levegő lehűl. Nem fogja. Valamivel frissebb lesz a levegő, de 0,5-1 foknál nem lesz hűvösebb a szobában, ahol alszunk. Mi ugyanis közben 120W-al fűtünk (2 fő 240 W-al). 30-50 m3/h  20 fokos levegővel akarjuk ezt "lehűteni"?

A bypass hasznos és fontos része a berendezéseknek. De ne várjunk tőle többet, mint amire képes.

Esete válogatja. Ezek az érzékelők kiveszik az ember kezéből a szabályozást, és automatizálják.

Sok gépben ma már beépítik a páraérzékelőt, amelynek fő célja, hogy ha megemelkedik az elszívott levegő páratartalma, fokozzák a légcserét.

A CO2 és a VOC (illékony szerves vegyületek) érzékelőit családi háznál a nappaliba és hálószobába javasolják betenni, a páraérzékelőt a fürdőbe. Előnyük, hogy a helyi levegőminőség-változásra gyorsabban reagálnak.

Ezek ára nem alacsony, továbbá a CO2 és VOC érzékelőket időnként cserélni kell (az érzékelőik elhasználódnak).

Én biztos 10x átgondolnám. De a lehetőségek adottak.

Igen, de kevés gyártó és szolgáltató fektet erre hangsúlyt. Ennek lényege, hogy az adott helyiség levegőminőségének változását (pl. fürdő páratartalma megnő, vagy a WC-t használják, vagy a hálóban éjszaka) egyedileg érzékelik, és megfelelő automatika és csőhálózat segítségével csak az adott helyiségben változik a légcsere mértéke.

A nagy gyártók többsége nem készít ezekre megoldást. Úgy vannak vele, hogy ha egy család azt szeretné, hogy az egész házban legyen jó levegő. Ha fokozzák a légcserét, az az egész házat érinti.

Valós igény lehet azonban az, hogy pl. szintenként lehessen állítani a légcserét. Pl. alsó szinten van a hobbiterem, vagy mozi, középső szinten a nappali és konyha, felső szinten a hálók. A felhasználási igény más és más. Vannak erre szabályozási megoldások (egyedi automatika, motors szelepek stb.). Ezek azonban nagyon magas költséget jelentenek a "haszonhoz" képest, ezért lehet ilyen megoldásokkal ritkán találkozni.

Persze, ez a hővisszanyerős rendszerek természetéből is adódik, főleg új építésnél. A legtöbbször először a csőhálózat kiépítése történik, majd később a gép beszerelése. A két időpnt között hónapkk is eltelhetnek.

Ha nem is áll rendelkezésre a teljes összeg az elején, akkor is javasoljuk a rendszer megtervezését, a gép kiválasztását és legalább az elosztó csőhálózat kiépítését. Ugyanis utólag már nehezebb, kockázatosabb, és drágább is kiépíteni egy kész házban a rendszert. Sok megkeresésünk volt, ahol az ügyfelünk utólag már sajnálta, hogy nem lépett időben. Volt, akit nem is tájékoztatott senki, volt, akinek szinte könyörgött a gépésze, hogy legalább a csöveket tegye be. 

Szóval igen, lehetséges.